Anyagbizonylatok

Miből készül méregdrága berendezésünk? Nem mindegy, bár gyakran bürokratikus papírhalmozásnak, az auditorok kukacoskodásának tűnik a kérdés. Akkor döbbenünk csak rá  a bizonylatolás súlyára, amikor rozsdásodni kezd a tisztatéri berendezés, és sehol sem találjuk a gépkönyvet. Mi, szállítók, gyakran tapasztaljuk, hogy a tender felhívásban, ajánlatkérésben elnagyolva, részletezés nélkül simán csak az áll a kért dokumentáció listában: „Anyagbizonylatok”. Leszállításkor aztán kínos helyzet állhat elő, mert egyes bizonylatfajtákat utólag már nem lehet pótolni. Kellemetlen, amikor a vevő nem hajlandó külön fizetni a dokumentumért, bár anélkül meg nem veszi át az árut.

A különböző anyagminőség bizonylatok definícióját az EN (DIN) 10204 szabvány szerint ismertetjük. A jelenleg érvényes norma 2004-ben váltotta fel az 1991-ben alkotottat, egyszerűsítve, csökkentve a változatok számát. Eszerint 2.1, 2.2, 3.1 és 3.2 típusú bizonylatot különböztetünk meg. 1 jelű típust nem definiálnak, talán azt jelenti, hogy nincs bizonylat, mert a számok növekedtével egyre bonyolultabb, egyre drágább papírokról van szó.

A 2-vel kezdődő két típusnál a leszállított árut nem vizsgálják meg. Tömegáru, szériatermék esetén szokásos ez az eljárás. A 2.1 bizonylat abból áll, hogy a gyártó egyszerűen kijelenti, hogy az általa leszállított áru megfelel a vevői követelményeknek, a műszaki specifikációnak. A 2.2 típusnál a kijelentéshez teszt jegyzőkönyv is jár. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kézbe is vették azt a darabot, amit nekünk leszállítottak. Például egy szita betéthez megadják, hogy az a sok száz négyzetméteres szövet, amiből kivágták, ilyen és ilyen lyukméretű volt. Ettől még előfordulhat, hogy az a darab, amit mi vettünk, gyártás közben meghúzódott, Uram bocsá’ kilukadt.

A 3-mal kezdődő két típusnál megvizsgálják a konkrét darabot szállítás előtt, majd összehasonlítva a specifikációval, kijelentik, hogy igen, ez pontosan olyan, mint amilyet rendeltek. Az előző példához visszatérve, az elkészült szitát megvizsgálják, hogy nincs-e gyártási hiba benne, pár ezer lyuk méretét megmérik, átlagot, szórást számolnak, összevetik a szita termékszabvánnyal, és nyilatkoznak, hogy ez a szita jó, a vevő elégedett lehet. Látjuk, hogy az ilyen bizonylat iránti igényt már a megrendelésben közölni kell, mert utólag, a leszállítást követően nem lehet elvégezni a gyártóművi inspekciót. A 3.1 típusú bizonylathoz a vizsgálatot a gyártó minőségügyi felelőse végzi el. A minőségbiztosítási osztálynak függetlennek kell lennie az üzemtől, nem lehet tekintettel semmilyen termelési érdekre. Persze végső soron az ő fizetésük is a termelés függvénye, ezért a legkomolyabb 3.2 típusú bizonylat kiadásához a gyártótól független vizsgáló szervezet szükséges. Ez lehet akár a vevő képviselője is, de az az ideális, ha mindkét féltől független, akkreditált külső szervezet állítja ki a nyilatkozatot, hogy az áru megfelel az előírásoknak.

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a 4 féle bizonylat főbb jellemzőit.